....Holnap már Karácsony, de amíg várjuk a szállingózó hópelyheket, szeretnék veletek megosztani egy történetet, vagy inkább mesét azokból az időkből, mikor még én is hittem a Jézuskában, hiszen azok voltak az igazi ünnepek!

   Karácsony napján december 24-én a testvéremmel, mindig sokáig lustálkodtunk és meséket néztünk, viszont mikor asztalhoz ültünk reggelizni, anya a 6 féle főfogásból és 8 féle desszertből álló menüsor felén túl volt. Minden évben hatalmas családi ebédek vannak ilyenkor. A délután volt az a része a dolognak, amikor nagyon cselesnek kellett lenniük a 'Jézuskáknak', mert hát ugye mi gyerkőcök, nem lehettünk ott a fa díszítésénél, mondván azt is a Jézuska hozza. Ilyenkor általában vagy a maminál, vagy a keresztszüleinknél voltunk és filmet néztünk vagy odakinn szánkóztunk, (az idejét sem tudom, mikor esett utoljára hó :)) közben néztem az eget és a szomszéd házát, hátha látom, amint épp beszáll az angyalka. Apa ebéd közben szeretett viccelődni, hogy látta odakinn repkedni a Jézuskát, én meg addig bűvöltem az eget, hogy kihűlt a levesem. :)  Aztán jött a lefekvés mizéria, "mert akkor gyorsabban telik az idő". Mivel utáltam aludni rendszerint ez a része a dolognak nem is ment, hallottam a díszek csilingelését, de nem mertem kilesni (nem lett volna fer dolog). Miután felkeltem, kiszaladtam a folyosóra hátha találok fehér toll pihét a szárnyából, sőt egyszer még ajándékot is küldtem neki anyával, de mikor következő évben megtaláltam a díszek között, igencsak elszomorodtam.Ezután talán másodikos lehettem és egyszer "rátaláltam" az ajándékokra, akkor azt gondoltam se baj, biztos még csak most viszi el őket a J. szentestére. Esténként pedig én voltam az első aki bekéredzkedett a szobájába megnézni, járt-e már a Jézuska...

Évekkel később, már nem hittem a Jézuskában, innentől kezdve mi is vettünk a szüleinknek ajándékot, és valószínűleg ekkor értettem meg, hogy adni tényleg sokkal jobb érzés, mint kapni, mert izgatott vagy, vajon mit szólnak hozzá, és ők bizony mindig, mindennek örülnek!

   Az öröm megmaradt, sőt a karácsony alatti békesség misztikuma is, hiszen ebben az időszakban nálunk nincs idegeskedés, feszültség.... csakis a mindent átható színtiszta szeretet! Ugyanakkor a karácsony  izgatott varázsa valahol 11 éves koromnál sajnos elmaradt. Most már nem az a lényeg, hogy minket lenyűgözzenek, hanem sokkal inkább, hogy mi őket és visszaadjuk azt a sok-sok csodát amit mi kaptunk anno, és a kedvesemet, meg aztán hamarosan a gyermekeimet. Sok más mellett a karácsony hangulatát is tovább szeretném örökíteni nekik, hiszen mindenért hálás vagyok nektek apa, anya! 

Minden kedves olvasómnak Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikeres Boldog Új Évet Kívánok! Hatalmas pusszancs: Heni