Mindennap jelen vannak az életemben a barátok, akikkel jókat szórakozunk, nevettetjük egymást, szóval 'megvan a társaság', de a legjobb barát az az egy akivel nem ér fel száz másik sem, akiből csupán egy van és nem is kell több ,na ez olykor hiányzik. Nem telhet el nap úgy, hogy ne tennénk fel a kérdést magunkban: hol van és ha van rám is vár egy? Azt mondják a legjobb baráttal nem kell sülve- főve együtt lenni, elég csupán a tudata annak, hogy ott van jelen az életedben. Nekem fontos, hogy lássam legalább két hetente, fontos a beszélgetés az értékes idő, amit csakis egymásra szánunk. Talán sosem volt még ilyen fontos, mint az utóbbi időben, amióta eldöntöttem, hogy kezembe veszem a sorsom és ha törik ha szakad, valóra váltom az álmomat.

Amikor még általános iskolás voltam, divat volt a legjobb barátnőknél a tesók kifejezés, minden szülinapi zsúron két hercegnő volt, előre megbeszéltük másnap milyen összepasszoló ruhában megyünk, fogtuk egymás kezét és közben azt tervezgettük milyen lesz az élet a közös házunkban; órákon át ábrándoztunk, milyen jó lesz 'sziámi ikerként' élni.

Nos azóta eltelt egy jó néhány év,én felnőtte, de az elképzeléseim mit sem változtak a barátságról. Bár tudom, hogy ez az élet rendje és mindenki halad tovább a saját útján, és olykor ebbe nem fér bele a gyermekkori barátság életben tartása. Mindig eltűnődöm mi lett volna ha mindent legyőz a barátságunk és azóta is legjobb barátnők lennénk valamelyikükkel.

Talán a barátságaim eltemetett emlékére, de napi szinten meghallgatom, Sigma-Nobody to love című dalát, mert valami hasonló az elképzelésem az igaz barátságról. ( sajnos az elképzelés nem mindig fedi a valóságot.) Összesen 3 generációnyi barátság köttetett az életem során, és mind kivétel nélkül fontosabb volt mint a szerelem.

Az ovis barátnőim, emlékeim szerint 3-an voltak, róluk már rég nem tudok semmit sajnos. Az általános sulis barátnőm sincs már képben, de azt hiszem vele követtük el a legtöbb őrültséget, mind máig összemosolygunk amikor találkozunk az utcán. Mégis talán a legszorosabb barátság a gimiben talált rám, már csupán az összebarátkozásunk története is fimbe illő, továbbá ez az egyetlen, ami minden megpróbáltatást túlélt, amitől többnek érzem magam, mindig feltölt energiával és ha vége lenne az nagyon fájna.

Hálás vagyok a Sorsnak a legjobb barátnőmért! Millió ölelés nektek ;)