Véleményem szerint nincs olyan lány, aki teljesen meg lenne elégedve az alkatával, biztos vagyok benne, hogy mindeni egy görbe tükör által szemléli önmagát.

A nagyon vékonyak, mindent megadnának ha felszaladna rájuk pár kiló plusz; ugyanakkor a teltebb csajszik kemény harcot vívnak a kilók ellen. Ők az ún. étkezési zavaros kategória. Van egy másik csoport azonban, őket hívjuk testkép zavarosoknak, akiknek voltaképp nincs is semmi baj az alkatukkal, csupán azok a fránya 'görbe tükrök', torz képet mutatnak.

A 'görbe tükör' szindrómának

...főleg lelki és társadalmi okai vannak, hiszen ha bekapcsoljuk a tévét vagy látjuk az utcán az óriás plakátokat, azokon mindig kivétel nélkül a tökéletes próbababa alkatú nők feszítenek, ki ne akarna rájuk hasonlítani? Tudjuk, hogy  a lányok a tinikor küszöbén szeretnek leginkább meghülyülni és kirívó viselkedést vagy megjelenést tanúsítani.

Amióta az eszemet tudom, vonzott a média világa, így aztán mikor a sok szarság a neten  mindennap a szemem elé került, egy idő után kezdtem elhinni, hogy tényleg csak úgy van esélyem valamit is elérni az életben, ha a 162 cm- hez legalább 42 kilóra fogyom. Nagyon szerettem volna elhinni, hogy ez mind igaz, úgyhogy elkezdtem nem enni. Eleinte csupán egy-egy testrészem változtattam volna meg, (azt hiszem ezt nevezik diszmorfofóbiának) majd szép lassan a fogyás és éhínség bűvkörébe kerültem. Onnantól nem volt semmi szénhidrát, se hús, se semmi a tányéromon, befejeztem az evést. Hosszú kínkeserves napok, majd hetek múlva jött az eredmény, egyre nagyobbak lettek rám  a ruháim........ én meg egyre boldogabb! Alig két hónap alatt 12 kilót adtam le, közben arra is rájöttem, tornával még könnyebb az álom alak elérése. A boltban őrült módjára számolgattam a kalóriákat a kajákon, a 200 kcal alattiaknak volt csupán helyük a kosaramban. Ha valaki elszörnyülködve megjegyezte, hogy milyen abnormális a soványságom, én akkor voltam a legboldogabb, ezt ugyanis dicséretnek vettem. Ami kezdetben jól mutatott /számomra/ a tükörben, a soványság, a keskeny derék, a beesett has, a cérna lábak és karok, abba később belebetegedtem szép lassan. Erőm sem volt felkelni az ágyból, töredezett a körmöm és a hajam, hetente betegedtem meg. Be kellett látnom mindennek ára van és ha nem változtatok a szokásaimon előbb a kórház jön, majd a ............. 

Szerencsére mindvégig a felépülési szakaszban mellettem állt és támogatott a családom és a kedvesem, akiknek köszönhetően, bár időbe telt, de kinőttem azt az idióta fogyás mániámat.

Csajok ne éheztessétek magatokat, úgy vagytok szépek és tökéletesek ahogy vagytok!

Pusszancs: Heni ;)