Éjjel a városi fényektől távol, néztél-e úgy az égre, hogy belevesztél a csillagokba?

Múlt hét kedden, mikor épp Pécsre utaztam, a morning showban Balázs mondott valamit, ennak köszönhetően született meg ez a bejegyzés:

A boldogságot tanulni kell átültetni az életünkbe, mert ha magától jön, gyorsan érkezik és gyorsan el is múlik!

Ez nagyon telibe talált nálam, hiszen régóta kutatom a boldog élet titkát, csak eddig azt hittem olyan nincs, de sikerült picit visszatekintenem az életem egyes jeleneteimbe, hogy mit csináltam épp mikor boldog voltam.

1. Kisgyerek voltam....: Az ünnepekhez közeledve rádöbbenünk, hogy ezek már koránt sem lesznek olyanok, mint anno (ezért, meg azért).....felnőttünk, eltűnt a varázsa, nem csak az ünnepnek, mindennek.

2. Spontán meglepetés: Szeretek irányítani és ha valami úgy történik ahogy eltervezem, (felnőttként ez elég ritkán fordul elő) attól kimondottan boldogságos állapotba kerülök. Ilyen az utóbbi időben csak akkor fordult elő, ha nyertem valamit, / tavaly nyáron a Secret Calendart a Dolce Blocco-tól, vagy nem rég a TV2 Akadémia játékán egy ajándékcsomagot--> ez azért is nagy szó, mert évek óta szeretnék itt tanulni és most kaptam egy megerősítést, ott a helyem/.

3. Alone-alone-alone: Nyáron Németországban, sokat kényszerültem egyedül lenni és közben rádöbbentem, hogy az önismeret elengedhetetlen része az egyedül töltött idő. Azt hiszem ez az amit nem tanítanak meg a suliban, hogy hogyan csendesedjünk el!.. Aztán meg persze jön a beleőrülünk, ha magunkra maradunk szindróma. Szinglik fel a fejjel, ti lesztek a legnagyobb bölcsek és legboldogabb emberek, ha a javatokra fordítjátok a magányos időket, és nem utolsó sorban megismeritek önmagatokat.

Miért lesz egy ember élete boldogtalan? Miért csinál olyat, amivel csak a gond van, nincs hozzá kedve, amiből elege van?

Szerintem azért, mert már az iskolában megmondják mit csinálj, teljesen kiirtják az álmainkat, aztán ott állunk a nagybetűs élet küszöbén, amikor fellélegezhetnénk, de NEM! Kapsz egy büdös nagy pofont, hogy kuss dolgozni, ott meg egy betanított gépezet leszel és napról-napra csökken az önbizalmad, valamint az életbe vetett hited, ezután az egyetlen kérésed csupán, az hogy megtanulj túlélni! Ezt követően menekülnél a szeretetbe, valaki karjába, aki mindennél jobban ismer, szeret, aki a világot jelenti számodra, csakhogy rá kell döbbenned, nincs aki szeressen, mert azt se adják ingyen. Egyedül vagy!

Kiben bízhatsz, ki van melletted? ----- Senki!     Mindenkinek megvannak a saját frusztrációi, problémái és ebbe bizony nem fér bele egy másik emberé is!  Az egyik reggel úgy keltem fel, hogy világossá vált, nincsenek barátaim, egy se. Újabb útelágazáshoz értünk, külön utat folytatunk, aztán pápá örökre, ég veled, de nem bánom. Már nem, mert megtanultam a boldogságomat és boldogulásomat függetleníteni az emberektől.

A boldogság átültetése az életünkbe a self-help könyvekből, nem olyan egyszerű ám. Itt visszatérnék Németországra, amikor napi 8 órákat ültem a szobámban, egyedül és olvastam az Élet másképp-ent ami, egyrészt szomorúvá, másrészt boldoggá tett. Szomorú voltam, hogy olvastam a példaképem életét és csoda amiket elért, amennyit küzdött, de én még akkor sem láttam, nekem mit kellene tennem az ügy érdekében. 

Ugyanakkor boldog is voltam, mert az egyedül töltött órák után kezdtem tisztábban látni, mi az a mantra:

A boldogságod egyedüli forrása és gátja, csakis te magad vagy!

Amikor csend van, nincsenek gondolatok, képek, kapcsolatok, csak TE! Ha képes vagy átvészelni az egyedüllétet, túl jutsz a magad által épített gáton, és még az is több mint valószínű, hogy megtalálod az utat a BOLDOG élet felé!

Az elméd egy életen át pörög és 'valótlan' elméleteket gyárt (higgyetek nekem, mert ezt volt a legnehezebb felismernem és a módszerrel elengednem, hogy az általam ismert dolgokat tovább gondoljam, mindig-mindent beleképzeltem a helyzetekbe. Egyszer valaki azt mondta próbáljam ki, hogy:

Megállsz ott, annál amit tudsz, és mielőtt hülyeségeket képzelődnél, mint egy rossz forgatókönyv írója, kilépve önmagadból, kívülről, idegenként szemléled a történetet, mert akkor hidegen hagy majd az egész! ~ Működött!

Ha egyedül maradsz, engeded szóhoz jutni a szíved, ami teljesen mást mond majd, mint az elméd.

A szíved segít átértékelni mindent, amit az elméd kontroll nélkül beengedett.

A változás itt kezdődik!    Sok sikert: Heni ;)