Tisztán emlékszem arra az egy évvel ezelőtti napra, mikor a kezembe vettem az Élet másképp-ent. Fogalmam sem volt róla, hogy miképp kezeljem a benne olvasottakat, vagy egyáltalán milyen hatással lesz ez rám. Egyet tudtam, egy hatalmas változás közepén álltam, tisztában voltam vele, hogy az eddigi életemnek vége lesz valamilyen formában, mert döntéshelyzetbe kerültem. Épp egy hatalmas lezárás közepén álltam egyedül. Akkorra szükségszerűvé vált, hogy a kiüresedett kapcsolataimat, amik nem visznek előre, lezárjam és mindent újra kezdjek, ha kell egyedül. És bizony így lett, kiléptem a sablonos kapcsolatokból, melyekbe évekkel azelőtt szaladtam, pont azért mert tartottam az egyedülléttől. Ezzel megléptem a következő szintet, hogy átléptem a határaimat. Kockáztattam, de még mekkorát, merthogy még soha előtte olyan egyedül nem voltam, mint akkor. A félelmeim olyan arcukat mutatták, amivel előtte nem kellett szembenéznem; mégpedig azzal, hogy nem csupán egy állapot lesz az egyedüllét, egy kulcs a kezemben a továbblépéshez, hanem esetleg mindez így is maradhat. Akkor gondoltam bele először mi lesz ha, szólóban kell folytatnom.

Április 23: először fogtam a kezemben a könyvet. Fura érzés volt, féltem, tudtam hogy valami nagyon jó vár rám, ha kinyitom. A következő napokban semmi időm sem maradt az olvasásra, sőt a polcra került, várva az alkalmas pillanatot, mikor teljes egészében neki szentelhetem a figyelmemet. / Akkor még nem sejtettem, hogy nem létezik a tökélete alkalom, mert azt nekem kell kijelölnöm és azzá tennem, ezt a blogom indításakor tanultam meg /.

Május 3: Jött a mindent átíró hír, mehettem Németországba a következő pár hétre. Már nem volt menekvés, annak ellenére, hogy a kiérkezést követő néhány nap az alvásba menekültem, szembe kellett néznem vele, hogy ha el szeretném kezdeni a változást, ami elkerülhetetlen volt akkor nincs is jobb alkalom erre, mint a német-túra. A következő percben a könyvvel a kezemben kuporodtam az ágyra és azt hiszem, alig 4 nap alatt értem a végére. Időközben nagyon sok mindent átírt bennem Nóri története, viszont hogy megemésszem kellett az az idő, amit egyes egyedül TV, internet nélkül töltöttem, hogy elinduljon bennem a folyamat, amelynek még most sem értem a végére, sőt ez még csak a kezdet....

Október 9: Először találkoztam személyesen a példaképemmel, hihetetlen sok energiát és kitartást adott az év végéig....

Folytatás hamarosan.....!  Addig is pusszancs!