A mai nap témája, bemutatni az én szemszögemből ezt a kapcsolatosdi dolgot, és itt most ne a párkapcsolati részére asszociáljatok, megmutatom milyen az élet, ha az alapvető kapcsolatokon (család, szerelem) kívül nincs másik. Van akinek nincs erre szüksége, van aki egyszerűen nem tudja ezt kialakítani a lényeg, hogy vannak olyanok akiknek ilyen bizony nincs. Kategóriákba sorolom azokat akik a bejegyzés főszereplői: Barát, Társ, Ellenség... Nos szerintem mindegyik kategóriát megjártam már, így a tapasztalataimról fog szólni.

Barát: az élet egyik természetes velejárója, hogy ha két ember hasonlít, akkor ők bizony valamilyen úton módon találkoznak, külső vagy belső hasonlóságuk alapján, mert nekik nem kell barátoknak lenniük, mégis azok lesznek... aztán végül, hogy a két dudás egy csárdában megfér-e és meddig maradnak egymás életében, az csakis rajtuk múlik.

Társ: szerintem a társ az a személy akivel lelkizhetsz, veled van a bajban és örömödben is, akit az éjszaka kellős közepén felhívhatsz, ha sztorizni támadna kedved, aki egy nő számára lehet a férfi és a férfinek a nő!! Nagyon hasonlít a baráthoz, de nem ugyan az, mert a társaddal, személyesebb, szorosabb a kapcsolatod, nem kell folyton azon aggódnod mikor lépsz olyan mezőre ami a másiknál nem fér bele.

Ellenség: én csak úgy hívom, a pokol őre, mert az tuti, hogy az ellenséged az aki mindig ott van ha véletlenül valamit elbaltázol. Amióta viszont, üresebb lett az életem pár baráttal, kicsit bevallom hiányzik, hogy részese legyen az életemnek, mert ő lenne az izgalom benne.

Van egy összegző csoport a Család név alatt futó, történet, amit viszont nem választhatsz meg, szerintem ugyanis családon belül is szert tehetsz barátra, társra, ellenségre, ennél az esetnél azért cinkesebb a sztory, mert a vért nem választhatod meg.

Arra az esetre, ha úgy érzed 'egyedül maradtál', vagy megint parkoló pályára kerültél valaki miatt, van pár módszerem                Lelki töltődésre:

Amikor azt érzed az egész világ összeesküdött ellened, gondolj arra, mi az a mi megvigasztal, amitől jobban érzed magad, mert ezek segítenek, feltöltődni és motiváltnak maradni. Legyen az akár a kedvenc helyeden egy finom kávé (az még segíthet is mert a kávé összehozza az embereket) vagy egy ölelés attól aki a legfontosabb számodra, nekem a kedvesem! :) Az ölelésnek bizonyítottan gyógyító ereje van, akárcsak a kávénak! 

Ha nem először érzed úgy, hogy csalódsz valakiben, ha folyton ugyanabba a zsákutcába sétálsz bele, érdemesebb vastagabb páncéllal védened magad. Megvizsgáltad már, nem-e setleg érzelmi szennyesnek használnak? Ha igen a válaszod, akkor itt az ideje változtatni, mert megérdemled a lelki nyugalmat.

A gimi alatt annyi ember okozott fájdalmat, hogy megszámlálni sem tudnám, ebben az időben húztam meg egy határvonalat, eddig és ne tovább. Olyanokban is csalódtam akikről sosem gondoltam volna, hogy ártani akarnának nekem, mégis megtették, ezért fel kellett ébrednem a tündér meséből és végre belátni, hogy senkiben sem bízhatok meg! Nem vagyok rossz ember, csak túl sokszor csalódtam és már nem osztogatom a bizalmamat ész nélkül. Ezért azoknak a tábora akiket tényleg feltétel nélkül szeretek és ismerek, igen kicsi.

Ezért azt a mondást hülyeségnek tartom, hogy: boldogságunk nagyrészt emberi kapcsolatainkon múlik! Amire igazán szükségem van, nem másokban rejlik, azt önmagamban találom. Ennek az életnek is megvannak a maga előnyei ám!

Pusszancs: Heni :)