Az elmúlt időszakban mindentől és mindenkitől elzárkóztam, egyrészt mert beteg vagyok, másrészt viszont rám fért a gondolkodás és összegzés az évemről. Ezt az összegzést minden évben megejtem, már 2010 óta, hogy aztán mikor visszaolvasom a beszámolókat emlékezzek az adott évem felejthetetlen emlékeire. A jelenlegi bejegyzés, amit olvastok nem a hivatalos összegző, annak a neve 'Az év végi nagy projekt' és azzal pontosan december 31-én szoktam elkészülni. A projekt tartalmazza az újévi fogadalmakat, ezekkel idén nagy bajban leszek, hiszen tavaly nem fogadtam meg semmit, mondván úgyse tartom be, de 2015-ben teszek fogadalmakat......

Az év első felében volt sok rossz, sok jó, sok új dolog és sok búcsú, kissé zavaros ez az időszak, ahhoz hogy bővebben írjak róla (de van ezzel kapcsolatosan egy mondás)....sokat utaztam külföldre és itthon is csodás helyekre jutottam el, amiket veletek is megosztottam és folyamatosan meg is fogok jövőre is.

A Sors nem véletlenül sodor embereket az életünkbe, mindig okkal és pontosan akkor amikor arra szükségünk van, majd ha már nincs dolguk az életünkben a Sors gondoskodik róla, hogy amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan menjenek is el. - ennyi az egész, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy ne kezdjünk el betegesen kötődni olyanokhoz akik csupán terápiás célból vannak jelen az életünkben.

Ez egy hatalmas igazság, amire későn talán, de sikerült rádöbbennem.

Az év második felében elkezdett hiányozni az Énidő, magamat háttérbe szorítottam, ami egyrészről megérte, mert sok új emberrel hozott össze a sors és a kedvesemmel is több időt tölthettünk együtt. Az énidő számomra egy olyan dolog, amikor egy teljes napra egyedül maradhatok, ilyenkor órákon át fürdök, körmöt csinálok, hajat ápolok, szürke 50-et nézek, meditálok, olvasok és új bejegyzést írok, csendestársként meg összeállok egy teli üveg Nutellával mert ilyenkor nem zavar a kalória, úgy vagyok jó, ahogy vagyok! :)

Dióhéjban ezeken gondolkodtam, és persze folyamatosan zajlika tervezés és intézkedés a jövőévi projekttel kapcsolatban. Jövőre több bejegyzés szól majd a hétköznapokról az életemről, amiért eredetileg elindult a blog és amitől a leginkább féltem. A következő bejegyzés hamarosan a blogon, nem váratlak meg titeket ezúttal.   Addig is jó készülődést karácsonyra :) Hatalmas ölelés: Heni ;)