Szerintetek tényleg  ennyi volna? Ha azt érzed, hogy a régi már nem működik, egyszerűen új életet kezdesz, az új élettel új célokat tűzöl ki, és ezzel minden visszakerül a normál kerékvágásba? Egyáltalán képesek vagyunk mi erre? Vagy újjal mutogatunk arra, aki ezt mind bevállalja az összes nehézsége ellenére?! Lehet, hogy nem akarom tudni a választ...

Az én esetemben pont fordítva működik a dolog, először kitűztem a célt és most hozzáigazítom az életemet. Mint azt már tudjátok beiratkoztam a hajópincér suliba, az órák el is kezdődtek, így kedden és csütörtökön angol tanfolyamon vagyunk a kedvesemmel. 100 órából máris eltelt 12; panaszra sincs okom, hiszen szuper kis csapat verődött össze, azt hiszem az ilyen órákra mondják, hogy "játszva megy a tanulás". Hamarosan kezdődik a szakmai oktatás is, végzettségem szerint bármixer leszek, már most megígérem elhozom nektek az összes koktélt képekben illetve a receptjeiket. :)  

Visszatérve a " régi élet már nem működik" című mondatomra, jelenleg a másik iskolát is folytatom, hisz nincs más választásom, ezzel kapcsolatban viszont úgy vagyok, hogy a papír tuti nem lesz meg belőle, ebből az okból kiindulva és ezt a 'problémát' áthidalva, vágtam neki az új kalandnak. Ugyanis rengeteget gondolkoztam milyen munkában is képzelném el magam szívesen és arra jutottam, aminek nincs köze az íráshoz az szóba se jöhet, de aztán szembe találtam magam a hajózással és elsőre felkeltette az érdeklődésemet. Majd több száz átböngészett oldal és blog után, rátaláltam egy lány blogjára: andiistravelling.blogspot.com  aki pont a hajós élet nem hétköznapi hétköznapjait mutatja be, kissé ambivalens módon, hisz az egyik oldalról ott van a világjárás tele csodálatos helyekkel, ahová 'halandó' ember, normál fizetésből sosem jutna el, mindez teljesen ingyen, még fizetnek is érte.... Fizetnek, de nem épp ezért hanem a napi 12 óra kemény munka, idegen környezetben, 6 hónap család nélkül, na ezért fizetnek. Imádom, ahogy leírja a saját történetét a zajos, dolgos, zsúfolt estéktől a Bora-Borai napfürdőzésig.

Szeretnék mindennek én magam is a részese lenni, nem titkolt módon az anyagi előrébb jutás is szerepel a listán, amiért csinálnám, de azt is elmondhatnám magamról, hogy fiatalként a munkám révén bejártam a világ összes lenyűgöző országát. Szerencsére, ehhez az élethez kaptam egy embert , akinek hasonlóak az álmai, így minden szinten együtt tudunk működni, az élet bármely területén.

Hát mindent bele mindenkinek, aki hasonló célokat dédelget és persze nekünk szerelmem. A legközelebbi viszontlátásra!                                       Pusszancs: Heni :)