A kávészertartásban rend van. Egyensúly. Harmónia. Béke. Kellem. Szépség. Mámor. Illat. Fűszer. Zene. Könnyűség. Varázslat. Öröm. Létöröm. Az első korty beavatás, mely kinyit egy kaput és belépsz a jelenbe...

Azt hiszem amióta a blogot elindítottam, még nem volt alkalmam vallani a szenvedélyeimről, mármint azt már tudjátok, hogy ajakápoló -mániám van és imádok írni, de a harmadikról csak most hallhattok: a KÁVÉ! Merthogy szerintem van valami abban, hogy azt tartják a kávé összehozza az embereket, szebbé teszi a napodat és előtte nincs élet. Az utóbbit alátámasztom, hiszen mikor nyaranta megindul a család a Balatonra, elég korán kell kelnünk és ilyenkor bizony nincs időm összekészíteni az utazó bögrémet. Mivel az első megállónk általában Simontornyán van, akkor jutok hozzá a napi koffein fejadaghoz, így addig nem lehet hozzám szólni, csak szimplán puffogok a hátsóülésen. :) Utána olvastam, hiszen hallottam jót is rosszat is a koffein hatásairól; nekem a vérnyomásomat a második adag eléggé megemeli, de ha egyszer olyan nagy a szerelem, képtelen vagyok lemondani róla, még a koffeinről sem, arról pláne nem  hiszen és ez a következő dolog, hogy serkentő hatású, nekem könnyebben megy utána az angol tanulás :)))) És aminek a leginkább örülök, hogy megakadályozza a narancsbőr kialakulását (nincs is vele problémám)!

De persze ettől a kávé számomra sokkal több!  Még csak 8 éves lehettem, tehát abszolút tiltották a fogyasztását, de attól én még mindig elkértem apa csészéjét, 'hagy kavarjam fel a cukrot benne' címszóval. Képes voltam fél perc alatt kikanalazni a felét. Vagy mikor a mami hajnalban kelt és lefőzte az első adagot, aminek az illata betöltötte a szobát, azt is nagyon imádtam.

Reggelente a kedvenc jelenetem, mikor kicsoszogok elkészíteni az energiaadagomat, hogy aztán 40 perces RITUÁLÉ keretén belül elfogyasszam, csendben, egyedül; és anya beszól hangosan, hogy: "erre a munkahelyeden nem lesz ám idő, ugye tudod?" Dehogynem! Hiszen csakis ettől nyugszom meg, kisimulok és vidám leszek. Nem telt el reggel úgy 13 éves korom óta, hogy ne kávézzak, mert ez a nap alapvető kelléke.

Órákig képes vagyok weboldalakon válogatni a termoszok, utazóbögrék és french pressek között, sőt talán a világ legnagyobb bögre készletével rendelkezem. Nálam a kávé egyenlő a bögrével, mindig abból iszom, nem is tudom nekem a csésze olyan kávéházi érzést kelt, meg hát ahhoz a mennyiséghez amennyit én fogyasztok, bögrére van szükség.

Azokon a napokon mikor eldöntöm, hogy kávéházba megyek dolgozni, / írni, blogolni/ képes vagyok fél napot  benn ülni és csak bámulni, meg élvezni az ízeket, illatokat, és a hangokat, ahogy lefő a kávé. Itt sokkal jobban megy a munka.

Azonban sajnos még nem volt alkalmam, olyan kávéházba látogatni, ahová ha belépek, azt érezhetem hazaérkeztem. Nekem a tökéletességet egy olyan fajta hely testesíti meg, ahol sok fotel és kényelmes babzsák van, virágok, szép képek a falon, rengeteg kávés kiegészítő, galéria van és a kávézó egyben könyves bolt is, valamint antikvárium, ha olvasgatni van kedved csak azért térsz be. Egy hely, ahol mindenki jól érezheti magát és ha betér szebb lesz a napja és akarjon visszamenni oda. Ez a tervem egy ilyet létrehozni! ;) Titeket is szívesen látnálak!

Nincs a világon olyan probléma, amit a kávé ne oldana meg!

Pusszancs: Heni