" Minden kedves sztoryhoz és felejthetetlen emlékhez kell valaki, aki igazán emlékezetessé varázsolja mindezt. Ha pedig ez a valaki a szerelmed akkor, a közös utazás életed legszebb gyöngyszemévé is válhat. "

 Váratlanul jött a hívás, azt hiszem épp napozhattam, mikor felvetődött a kérdés van-e kedvem egy utazáshoz, igen vagy nem? Nem igazán volt időm gondolkodni, hirtelen kellett döntenem és mivel életem egyik legszebb szakasza kínálkozott fel a másfél hétre, azonnal igent mondtam.

Megyek Németországba! Ismét!!

Mint mindig a csomagolás most is nagyon időigényes és aprólékos volt, nehogy már valamit itthon hagyjak, mikor én is pontosan tudom, hogy egy pár göncön, könyvön, és a telefonom kívül semmi másra nem lesz szükségem. :) 

Az indulást megelőző pillanatok: Izzad a tenyerem, kiszárad a torkom, jesszus ugye mindent eltettem? Egymást érték a kérdések, folyton kattogtam, még azt is megkérdőjeleztem, jó ötlet-e nekivágnom ennek. Kellett az az egy másodperces, oké most leülök a szobámba meditálni pillanat, különben idő előtt becsavarodtam volna. Megérkezett a taxi, viszlát mindenki, jók legyetek, hiányozni fogtok, na induljunk.

...Úton: A kezdeti idegemet felváltotta a riporteri énem kiteljesedése, csakhogy eltereljem magamról a figyelmet, folyamatosan interjúvoltam a sofőrt. Minél inkább mélyebb témákat érintettünk a riport készítése közben, annál inkább sikerült sajnálatos módon felidéznem, hogy egyszer és nem is olyan sokára vissza kell jönnöm ide a 'valóságba', de most akkor sem hagyhatom, hogy átvegye az uralmat felettem a rettegés. Azt gondoltam, hogy menekülök mindenkitől, mindentől, magamtól is, de csak a testem tud elfutni a lelkem itt marad, hogy bárki szabadon marcangolhassa.

...Megviccellek: Az elmúlt hetekben semmi kedvem nem volt viccesnek lenni, ezért arra gondoltam itt az ideje minden lemaradást bepótolni és véletlenül mindennek a kedvesem esett áldozatául. Hirtelen nem jutott más eszembe mint az, hogy végül mégsem jöttem ki. Abszolút nem vette be a süketelést, pedig hihetően színészkedtem. Végül a nyolc és fél órás utazás után, végre megérkeztem újra Langenmosenbe.

Megszokott és jól ismert környezetbe érkeztem, tehát nem kellett sokáig ismerkednem a hellyel. Az egyetlen pánik közeli élményem az az ággyal kapcsolatos, hisz tudtam most veszi kezdetét az alvás mentes időszak. Bármit teszek az alvás nem megy, de hogy is képzelhettem az ellenkezőjét. Vázolom a helyzetet: egyszemélyes ágyon ketten, egy takaróval, kb. 50 fokban. Ugye milyen rémisztő?

Az első sikeres éjszaka után kezdődhetett a mindent bele nap. A SIKERES-t hangsúlyoznám, mivel átaludtam az éjjelt és még a vesém se durrant be reggelre. A nap kezdéseként arra gondoltam, megmutatom magam a helyieknek, hogy lássák visszatértem, de ahogy számítottam is rá, ahogy az első kiutazásomnál, úgy ezúttal sem hatott meg senkit a Kis Heni reggeli kávézása az ablakban ülve. Hihetetlenül fog hangzani tudom, viszont ami a leginkább hiányzott a gáztűzhely, mert azt legalább tudom használni az ottani főzőlapot ( a gázrózsás verziónál mindig bennem van a para, hogy mikor robbantom magamra a konyhát) :D 

Mire szertefoszlott az örömmámor amit életem első túrós tésztájának elkészítése okozott, addigra elkezdett hiányozni a séta, valamint a falu felderítése, mert ha az emlékezetem nem csal és bizonyosan nem, akkor azt az első alkalommal sem sikerült maradéktalanul kiismernem. Lehet viccesen hangzik, de leginkább a suli meg az ovi izgatta a fantáziámat. No megnyugtatásképp ezeket ezúttal sem sikerült megtalálni. Azonban valóra vált egy régi álmom, hogy egy hatalmas mennydörgős, villámlós vihart a kedvesem karjai között vészeljek át. Kérd és megadatik, ha épp Nyugat-Európában akkor ott.

Ajakápoló? Na ne már!

Köztudottan ajakápoló mániás vagyok, ha nincs legalább harminc a gyűjteményemben, akkor egy se. 

Bár ezúttal könnyebben viseltem a bezártságot, sőt rám is fért a néhány órás 'lélekerősödés' ahogy én neveztem; azért a "megyünk vásárolni" mondatra igen-igen felcsillant a szemem. Vásárlásaink alkalmával, amint beszabadulok egy drogériába a kedvesem a fülembe súgja, hogy " azt választasz, amit csak akarsz" na, de őszintén kell ennél több egy vásárlásmániásnak? Esküszöm, hogy a lábam vitt az ajakápolós állványhoz, mindenért ő a felelős, meg egy picit én, nem telhet el úgy vásárlás, hogy a kozmetikumok szülőhazájából nem hozok az ajkaimra finomságot. Rutinszerűen kaptam el a pillanatot, mikor a párom beletörődő mosollyal nyugtázta " ha nem visz kosarat, akkor apróságot vesz és nála az apróság egyet jelenthet... kizárásos alapon. Hálás köszönet a tégelyes Labelloim nevében. ;)

Elektroszmog mentes övezet: A kedvenc bloggerem szerint csak akkor tudsz igazán befelé koncentrálni, ha távol tartasz magadtól minden káros dolgot, mint a tv, telefon, laptop, tablet... és csendben egy kávéval a kézben a fotelben ülve, olvasol vagy éppenséggel meditálsz. Ezek azok a tevékenységek amelyekre mindennap szükségünk van a belső harmónia megteremtéséhez. Így a negyedik naphoz érve kezdem érteni miért mondta. Ez valóban hihetetlen, szó szerint egy világ nyílt meg előttem, amit úgy hívnak művészet, mégpedig az olvasás művészete.

Sissy-rezidencia: A nem tudom hol nevű településen áll az egykori osztrák-magyar monarchia királynéjának a weekend háza. Gondolom nála ez úgy ment, hogy ha megunta a magyar levegőt kiruccant ide egy kicsit szusszanni ( remélhetőleg vett egy pár ajakápolót :)))) ) aztán hazament uralkodni ;))))

Felfedezzük Németországot!: Számomra a szó talán legszorosabb értelmében, hisz ki tudja mikor lesz alkalmam legközelebb visszatérni ide.... A hajnali séta a hidegben régiség kereskedők között talán nem okozott olyan maradandó élményt, mint a tó amihez ezt követően mentünk. Festőien szépséges környezetben helyezkedik el és hegyek ölelik körbe, így aztán az sem volt kérdés, hogy még ha a vize iszonyatosan hideg is volt, akkor is fantasztikusan éreztem magam, mivel ezt az egész valós álmot a szerelmemmel élhettem át.

Mindezek mellett számos felejthetetlen élménynek lehettem részese, mint a kastély látogatás, szélkerék testközelből, Egy délután Oma-val, az öt éve elkezdett 600 oldalas könyvemnek a befejezése.....

Pápá Németország: Megint véget ért a német álom, jelenleg pedig úton vagyok hazafelé, már Magyarországon és a csillagos eget bámulom. Sokat köszönhetek a kedvesemnek, ennek a két hétnek és persze a Sorsnak.

Köszönettel: Kis Henriett